Jellemzői: lágy szárú, levél nélküli, elágazós, az elágazás végein pici vagy nagy mancs formájú virágok helyezkednek el, sárga, bordó, fekete vagy zöld színben található, tartós és kiszárítható. Felhasználható: különleges kötészethez, dekorációhoz, esküvőhöz.
A kengurumancsok latin nemzetségneve az Anigozanthos, a Haemodoraceae (vérnárciszfélék) családba tartozó, lágyszárúak. A család 16 nemzetségének nagy része a déli féltekén honos. Nevét a kenguruk mancsára hasonlító virágzatáról kapta. A 11 kengurumancs faj közül az Anigozanthos humilis és Anigozanthos flavidus fajokkal cserepes virágzó növényként vagy vágott virágként találkozhatunk a hazai virágüzletekben
A kengurumancsok latin nemzetségneve az Anigozanthos, a Haemodoraceae (vérnárciszfélék) családba tartozó, lágyszárúak. A család 16 nemzetségének nagy része a déli féltekén honos. Nevét a kenguruk mancsára hasonlító virágzatáról kapta. A 11 kengurumancs faj közül az Anigozanthos humilis és Anigozanthos flavidus fajokkal cserepes virágzó növényként vagy vágott virágként találkozhatunk a hazai virágüzletekben
Ausztrália délnyugati tájain őshonos, de a trópusi éghajlatú területeken is előforduló, egyszikű, egylaki évelő virág. A napos, jó vízáteresztésű talajban érzi jól magát.
Szőrös bugavirágai sárga, piros vagy rózsaszín színűek. Egyszerű, lándzsás levelei vannak, hegyes levélcsúcsokkal. Levélnyél hiányzik.
Évelő, a növény télire a gyöktörzsbe húzódik vissza. Virágzata bugavirágzat. Virága sárga, piros vagy rózsaszín szőrös.
Fényigénye nagy, hőigénye közepes. A Közvetlen, tűző napfényt nem tűri.
Fagyérzékeny, ezért teleltetése fagymentes, száraz helyen történjen. Amikor tavasszal megindulnak a hajtások intenzívebb, napi locsolást kíván, későbbiekben 2-3 naponta bőséges locsolást, a szárazságot nem viseli. Szaporítása lehetséges magról vagy tőosztással. A laza, tőzeges, tápanyagban szegény talajt kedveli.
