Karácsonyi hagyományok Magyarországon

Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születésnapjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). December 24-én hagyományosan a családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalra.

A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt.

A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabona magvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabona magvakat helyeztek és abból adtak a baromfiknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.

A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek.
December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bensőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.



Régebben a betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy több szereplős dramatizált játék volt és az egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt. A dramatizált játék fő eleme a Kisjézust imádó három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú Betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható. A pásztorjáték szereplői voltak a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve a szatmári országrészben őket kiegészítette a huszár és a betyár alakja.

Magyarországon a szocializmus idején a vallásos hátterű ünnepet fenyőünneppel helyettesítették.

A Szaloncukor története

A hungarikumnak tekintett szaloncukor nem magyar találmány, igaz mi vagyunk az egyetlen nemzet, aki ezt az édességet a karácsonyfájára aggatja. A franciák már a XV. században készítettek fondant cukorkát, mely őse lehetett a mi szaloncukrunknak.
A vízzel felfőzött cukorba különböző ízesítő anyagokat (dió, kakaó, mogyoró, marcipán) tettek, majd a kihűlő masszát 2cm-es darabokra vágták. Kezdetben selyempapírba csomagolták, majd később színes sztaniolpapírba, melynek két végét kirojtozták. Az elkészített papírokat évekig őrizgették, és minden évben új édességet csomagoltak bele. A franciáktól nem egyből került hozzánk, hanem német közvetítéssel. Hosszú utat tett meg, mert nálunk a polgári családok a XIX. században kezdték házilag gyártani és díszíteni a fájukat. Kezdetben a neve nem is szaloncukor volt, hanem a németes hangzású szalonczukedlit használták. A házilag készített szaloncukrok igen változatosak voltak, rengeteg recept fordult elő. A híres cukrászdák nagy mennyiségű szaloncukrot használtak fel karácsony előtt. Későbbiekben a csokoládégyárak gépesítették a szaloncukor gyártását, csomagolását.