A vágott rózsa élettartamát meghosszabbíthatjuk, ha rendszeresen visszavágjuk a rózsa szárát, valamint ha a felszívatáskor, vízben tároláskor, virágüzletben és otthon is használjuk a tartósítószereket. A tartósságban elért különbség akkor a legnagyobb, ha a rendelkezésre álló víz kemény.
A tápsók savanyítják a vizet, így azt a szárak könnyebben felvehetik. Általában a csapvíz pH-ja 7-8,5 között van, a virágok pedig a 3,5-4 pH-értékű vizet szívják fel a legkönnyebben. A vízminőség befolyásolja a virágtápsó hatékonyságát. A víz tartalmazhat szennyeződéseket, apró szemcséket vagy oldódott szilárd részeket is, melyek eltömítik a rózsaszárat és korlátozzák a vízfelvételt, ezért használjunk mindig törmelékektől mentes, tiszta vizet.
Rózsákkal végzett kísérletek sora bizonyítja a tartósítószerek pozitív hatását. Amerikai felmérés szerint csapvízben 3,3 napig, megfelelő tartósítószerben 14,3 napig tudták ugyanazt a rózsafajtát vázában eltartani.
A vágottvirágtartósító-szerek a következő feladatokat látják el:
- gátolják a baktériumok elszaporodását, amelyek a szár szállítószöveteit eltömítik, és a vízfelvételt akadályozzák
- csökkentik a légzést, nehogy a virág a légzés során felélje tartalék tápanyagait
- szabályozzák a felszívatóoldat pH-ját
- megfelelő értékre állítják be az oldat ozmotikus nyomását
- könnyen felhasználható tápanyagot szolgáltatnak
Külföldön és hazánkban is többféle tartósítószer kapható: Chrysal, Floralife, Florfrisch, Spring, stb. Adagolásukat a csomagoláson feltüntetik, a Chrysalból például 15-20 mg/l a rózsa számára javasolt mennyiség.
A kész tartósítószerek összetételét a gyártók titokként kezelik, vagy szabadalommal védik. Összetételükben hasonlók. Tartalmaznak
- tápanyagot szolgáltató cukrot: erre a legmegfelelőbb a szőlőcukor, de olcsóbb a répacukor. Önmagában használva jelentősen megnöveli a víz szerves anyag tartalmát, ezáltal a vízben lévő baktériumok és gombák is elszaporodnak.
- a mikroorganizmusok szaporodását gátló fertőtlenítőszert: pl. ezüst-nitrát, rézgálic.
- a vízfelvételt elősegítő sókat: pl. kálisó, konyhasó. A sók csak lágy vízben fejtik ki tartósítási hatásukat, ezért a kemény vizet forralással célszerű lágyítani.
